A palástban, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékokat osztó Mikulás eredetileg a
katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, a Lycia római provinciában fekvő Myra
város püspökének népies alakja. Szent Miklós a gyermekek és diákok védőszentje, ezért
a későbbi korokban a népi vallásosság hatására kialakult ajándékosztó püspöksüveges
Mikulás előképének és mintájának tartják.
A középkorban szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklós tetteiről. Kezdetben a
különféle játékokban a kolostori iskolák legifjabb diákja alakította Miklóst. Később ezt
a szerepet a felnőttek vették át. Ebből alakult ki aztán a szokás és került
Magyarországra, hogy az ünnepnap előestéjén, egy később magyar nyelvterületen
„Mikulás”-nak elnevezett piros köpenybe öltözött apó, házról házra járt és vizsgáztatta,
dicsérte, ajándékokkal halmozta el a gyerekeket, vagy éppenséggel megfenyítette,
megbüntette őket.
Tiszta már a kiscsizmám /Hétvári Andrea/
Tiszta már a kiscsizmám, mert Mikulás jön ma,
hoz-e vajon ajándékot ide az ablakba?
Csilingelő csodaszánját nem láttam már régen,
ezer csillag csodálkozva figyeli az égen.
